03.04. Ez 20,32-37.42-44 igehirdetés.doc

Ez 20,32-37.42-44

Ami az Ószövetségben Izrael népével történt, abból nagyon sokat tanulhatunk a saját személyes életünkkel kapcsolatban, ha Jézushoz tartozunk. Hiszen az Ószövetség idején Izrael népét Isten Ábrahámon és Mózesen keresztül szövetséggel kötötte magához, minket pedig Jézus által egy új szövetséggel köt magához, ha mi be akarunk lépni ebbe a szövetségbe a Jézusba vetett hit által. A mai igénkben azt láthatjuk, hogy Isten még akkor sem engedi, hogy végleg elforduljon Tőle a népe, ha a nép ezt kifejezetten akarja! A saját személyes életünkben pedig azt tapasztalhatjuk meg, hogy ha egyszer szövetséget kötöttünk Istennel, és átadtuk az életünket Jézusnak, akkor Ő nem fogja hagyni, hogy végleg elforduljunk Tőle, hanem visszafordít magához! Ha kell, nagyon fájdalmas eszközöket is bevetve!

Izrael népének a sorsa, bár megtörtént valóság, de egyszerre az Istennel élt életünket is jelképezi. Ahhoz, hogy megértsük mai igénk üzenetét, először is tisztáznunk kell az alaphelyzetet. A felolvasott igénk szavait Isten mondja Ezékiel prófétán keresztül Izrael véneinek a Babiloni fogságban. Kr. e. 591-et írunk. Immár 7. éve annak, hogy Babilónia királya először elfoglalta Jeruzsálemet, és fogságba vitte a nép vezetőit. Ekkor még nem rombolta le a templomot, és a népnek még csak elenyésző hányadát vitte fogságba. De Ezékiel és azok a vének, akiknek mondta ezt a próféciát, már 7. éve fogságban voltak. Ami egy ember életében hosszú időnek számít, de ha azt nézzük, hogy máris azon gondolkodnak, hogy elhagyják az Urat, és a körülöttük levő népek bálványait kezdik imádni, akkor ez nagyon rövid idő! Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy még csak hét éve vannak fogságban, és már hátat akarnak fordítani Istennek!

Ez tehát az alaphelyzet, amiben Isten világossá teszi a vének számára, hogy nem hagyja, hogy elvesszen a népe a fogságban! Még akkor sem, ha ők már ezt tervezgetik! „Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek! Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is. Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal! Elviszlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek. Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek - így szól az én URam, az ÚR. Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe.” (Ez 20,32-37) Vagyis: akár tetszik, akár nem, az Úr népe maradnak! Az Úr egyrészt megszabadítja őket az ellenségeiktől: erre utal az, hogy „királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral”, másrészt ítéletet hajt végre a lázadók felett is, hiszen feléjük irányul az Úr kiáradó és lángoló haragja! Isten tehát megőrzi a népét a saját népének, de meg is tisztítja azt a lázadóktól! Erre utal a 37. vers is, amit most még egyszer felolvasok: „Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe.” (Ez 20,37) Ez a kép ugyanis arra utal, ahogyan a törvény szerint a pásztornak át kellett terelnie az állatait sorban a pásztorbot alatt, és minden tizediket az Úrnak kellett adnia. Így választották ki az állatok közül a tizedet. Ha tehát Isten itt arra utal, hogy a népnek csak a tized része fog megmaradni az ítélet után, akkor sejthetjük, hogy kemény ítéletre van szükség ahhoz, hogy megtisztuljon a lázadó nép.

És itt térjünk arra rá, hogy hogyan is van ez a mi életünkben? Isten azt a népet, akivel szövetséget kötött, nem hagyta elveszni, hanem amikor szükség volt rá, akkor akár kemény eszközökkel is megtisztította! Hogyha mi szövetségre lépünk Istennel a Jézusba vetett hit által, akkor Isten minket sem fog hagyni elveszni! Ez a jó hír! Ez az evangélium! Ennek a jó hírnek viszont van egy kellemetlen része is: ha Istennel szövetségre lépünk, akkor Ő elkezdi megtisztítani az életünket a bűnöktől! Van, hogy a lelkiismeretünkön keresztül nyugtalanít minket: hogy például mostantól nem folytathatom a hazudozást, vagy nem tarthatom meg a dicsőséget a magam számára, hanem minden eredményemért is Neki kell dicsőséget adnom, stb... Aztán ha nem értünk a finom, apró jelzésekből, akkor egyre nagyobbakat, és egyre kényelmetlenebbeket fog küldeni! Lehet, hogy a családunk kezd el széthullani, vagy az egészségi állapotunk romlik meg, ha nem fordítunk elég időt a Vele való kapcsolatra! Persze fontos, hogy a nehézségeink mögött nem mindig Isten ítélete van, de keresztény emberként elkerülhetetlenül tapasztaljuk, hogy Isten fegyelmez, tisztít és formál bennünket! Lehet, hogy nem is kevés dolgot, hanem az életünk, a szokásaink jelentős részét kell elhagynunk, átformálnunk, ha Istennel szövetségben élünk, mert Isten addig nem hagy nyugodni bennünket!

De miért nem? Azért mert a javunkat akarja! Ha szövetségre lépünk Istennel Jézus követésében, azzal megkötjük a lehető legjobb, és az egyetlen „lelki egészségbiztosítást”! Ami túl megy a megszokott egészségbiztosítási kereteken, mert - mondjuk így, hogy - ha szükségessé válik egy beavatkozás, akkor még úgy is berángatnak minket a kórházba és a műtőasztalra tesznek, ha mi kézzel-lábbal tiltakozunk ellene! Isten nem hagyja, hogy a lelkünk betegsége, a bűn, háborítatlanul növekedjen bennünk, és fertőzzön minket, amíg bele nem pusztulunk! Közben persze mi még folytathatjuk a sokféle önpusztító tevékenységünket, de Isten egyrészt sokkal előbb és sokkal hangsúlyosabban jelzi számunkra, hogy baj van, mintha nem lennénk szövetségben Vele, másrészt cselekszik is a gyógyításunk érdekében! És lehet, hogy olykor kényelmesebbnek, sőt jobbnak tűnik az az élet, amit mások Jézus nélkül élnek! De ne feledjük, hogy az ő kényelmük és az ő nyugalmuk csak abból fakad, hogy nem foglalkoznak azzal, hogy halálos kór pusztítja az életüket! Aki már túlesett akár egy nehéz műtéten is, ami viszont a gyógyulást hozta el számára, az tudja, hogy micsoda különbség van a meggyógyított élet, és a beteg élet között, és mennyire megérte vállalni a műtétet minden kellemetlenségével együtt! Amikor megtapasztaljuk, hogy Isten akár mély fájdalmakon keresztül is, de megszabadít minket valami bűntől, ami mardosta az életünket, akkor újra és újra rájövünk, hogy semmiért sem cserélnénk el a Jézussal szövetségben élt életet!

De persze lehet, hogy olykor mi is úgy vagyunk, mint ezek a fogságban levő Izraeliták. Nem érezzük Isten jelenlétét, és csak azt látjuk, hogy Isten elhagyott minket. Ráadásul körülöttünk senki nem hisz Istenben! Ilyenkor erősítsen bennünket az a tudat, hogy végül mégis mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy Isten az Úr, Aki bennünket is egészen helyreállít! Ahogyan mai igénkben is emlékeztette Isten a népét erre: „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR.” (Ez 20,42-44)

Egészen biztosak lehetünk benne, hogy Isten előbb vagy utóbb kiönti ránk a kegyelmét, és szabadulást ad a nehéz helyzetünkből! Mi már sokkal jobban érthetjük, mint az Ószövetség népe, hogy mennyire rá vagyunk szorulva Isten kegyelmére, és milyen hatalmas is az Ő kegyelme! Nem a mi bűneink szerint bánik velünk, hanem az Ő szent nevének dicsőségéért megkegyelmez nekünk! Mi már egészen egyértelműen láthatjuk az Isten Fiának a golgotai keresztjén, hogy ha Isten úgy bánna velünk, ahogy megérdemeljük, akkor a bűneink miatt csak pusztulást érdemelnénk! De Isten kegyelme kiáradt a világra, amikor Jézus magára vett minden ítéletet, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy ha Jézussal élünk szövetségben, akkor Isten kegyelme megtisztít bennünket a bűneinktől és a nehéz helyzetekből, a fájdalmakból is kiemel! És ami a legfontosabb: a bűneinktől való megtisztítás azt is jelenti, hogy Isten megtisztítja a lelkünket az örök halált, a kárhozatot okozó kórtól, és így nem csupán a földi életünket menti meg, mint adott esetben egy jó egészségbiztosítás és egy fontos műtét, hanem az örök életet ajándékozza nekünk!

Ámen